Vallenberg - emlékév helyett, Bárdossy - emlékévet!
Raul Wallenberg és csapata gusztustalanul felhasználta az emberi hiszékenységet és egyesek rossz helyzetét a meggazdagodásra. Nézzük, hogyan is nyilatkozott Fiala Ferenc a Svéd vöröskeresztről (ami az „orosz vörös csillagot" megszégyenítette hazudozásban):
„Egy ízben Langlet Waldemar azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy a gettóba bezárt zsidó asszonyok és gyermekek számára svéd vöröskeresztes konyhát akar berendezni és ehhez kb. hárommillió pengőre volna szüksége. Kérése előadása után azt kérdeztem tőle, hogy ha Budapest orosz kézre kerül, akkor a svéd Vöröskereszt továbbra is Budapesten marad-e, vagy elhagyja a magyar fővárost? A svéd Vöröskereszt budapesti elnöke azt válaszolta, hogy a Vöröskereszt továbbra is Budapesten marad és természetesen tovább folytatja emberbarát munkáját. Közöltem vele, hogy a hárommillió pengő helyett hatmillió pengőt tudok juttatni a svéd Vöröskereszt számára azzal a kéréssel, hogy annak felét használja fel a zsidó gettóban élők segélyezésére, a másik felén pedig állítson majd fel svéd vöröskeresztes konyhákat a budapesti gyermekek számára. Langlet Waldemar hálásan megszorította a kezemet és közbenjárásomra a Nemzeti Banktól fel is vette a hatmillió pengőt. Hogy mire fordította, annak csak ő a megmondhatója.
Tény azonban, hogy az oroszok bevonulása után mind a svéd Vöröskereszt, mind Langlet Waldemar elhagyták a fővárost és többet nem tértek vissza oda. Később megtudtam azt is, hogy miért nem jött Budapestre vissza Langlet Waldemar még a tiszteletére rendezett zeneakadémiai hangversenyre sem, amelyre őt a budapesti üldözöttek szervezete meghívta. Kiderült ugyanis, hogy a svéd Vöröskereszt vezetősége azokért a menlevelekért, amelyeket a miniszterelnökség sajtóosztályán kapott, súlyos pénzeket kért a bajbajutottaktól, nyilván mélységes emberbaráti érzésből kifolyólag. A hatmillió pengőről ugyancsak elfelejtett Langlet Waldemar és a svéd Vöröskereszt elszámolni."
Tehát meglopták saját „hőn szeretett" fajtársaikat is, akiket még a „gaz és véresszájú zsidóevő" nyilasok is emberséges körülmények között akartak tartani. És meglopták Budapest nélkülöző és éhező népét! És most Budapest szintén nélkülöző népe kiállítást rendez neki,. Ó, de majdnem elfeledtem, nem a budapestiek teszik ezt, csak a rajtuk élősködő paraziták. Ők csak tapsolnak hozzá. Továbbá a csodálatos „aki tud fizetni, az életben marad"-elv érvényesült jelen esetben is, hiszen miért is segítenének valakin ellenszolgáltatás nélkül... Csak mi, gojok vagyunk olyan marhák, hogy hasznot nem remélvén is segítünk embertársainkon.
„2012-ben kiállítások, konferenciák, koncertek, vetélkedők, a tanúkkal és a Világ Népeinek magyar Igazaival való találkozások hozzák kézzelfogható közelségbe minden generáció és érdeklődő számára a kor eseményeit, s azok máig ható összefüggéseit, tanulságait." Ilyen színes programokra lehet készülni az évben. Természetesen, hogy ki az igaz, azt ők döntik el. És igen, lesznek tanuk, hogyne, a kéményeken kibújó, láthatatlanná váló, már feltalálása előtt golyóstollat használó (Chuck Norris elbújhat mellettük) kiválasztottak. Hiszen evidens, hogyha egy kétoldalú dologról beszélünk, nem kell mindkét fél ahhoz, hogy reális képet kaphassunk az eseményekről. Megvitatják ők a nemzetiszocializmus működését nemzetiszocialisták nélkül is. Hiszen lehet a vitorlás hajók irányításáról kamionsofőrökkel beszélgetni, de mi értelme van?
http://kitartas.mozgalom.org/aktualis/wallenberg-emlekev-azaz-egy-embertelen-az-emberi-ontudatra-ebredesbenTartsunk Vallenberg - emlékév helyett, Bárdossy - emlékévet!

Mi hazánkat szerető és hazánkat féltő magyarok reméljük előbb - utóbb teljesül mártír miniszterelnökünk halála előtti utolsó kívánsága, mikor is emelt fővel állt a kivégzőosztag előtt és kérte, hogy ne kössék be a szemét és ne kelljen letérdepelnie, elfogadták. Elbúcsúzott a paptól, megcsókolta a feszületet, amikor egy hisztérikus hang bekiabált: „A papot is! A papot is! „A négy fogházőr fegyverének eldördülése előtt, Bárdossy László dr. egekig kiáltott szavai bejárták a világsajtót: „URAM SZABADÍTSD MEG MAGYARORSZÁGOT EZEKTŐL A BANDITÁKTÓL!”, mely végső óhaja, sajnos még 67 év elteltével sem teljesült!!! A megsemmisítő sortűz, 1946. január 10.-én 08 óra 50 perckor oltotta ki Magyarország egyik legragyogóbb miniszterelnökének életét.
A háború után felállított népbíróság Imrédy Bélával együtt tartotta perét - első fokon 1945. október 19-étől november 3-áig. Tárgyalása során, mely jogi hibáktól sem volt mentes, hűvös és fegyelmezett magatartást tanúsított, hatalmas történelmi és jogismeret birtokában érvelt és fogalmazott. Mind műveltségében, mind nyelvtudásában, helyenként jogi ismereteivel messze felülmúlta bíráit. Fölényes nyelvismeretével szinte visszaélt: a bíróság megzavarására idegen kifejezéseket használt, megesett ugyanakkor, hogy latin idézeteire Major Ákos felelt meg, angol fejtegetéseire pedig Szalai Sándor politikai ügyész.
Az ellene felhozott vádpontok:
- az 1941. áprilisi délvidéki bevonulás
- az 1941. júniusi hadüzenet a Szovjetunió ellen
- az 1941. decemberi hadüzenet az Egyesült Államoknak
- a miniszterelnöksége után a különböző jobboldali mozgalmakban betöltött szerepe
A tárgyalásán hosszas vita folyt a hadüzenet, a hadiállapot és hadban állás fogalmáról, ami a mai napig is a nemzetközi jogászok vitáinak tárgya. A tárgyalás során úriember módján viselkedett az őt gyalázó, ordítozó, trágárkodó hallgatóság dacára is. Bárdossy ugyanakkor a Párizsi békeszerződés ismételt igazságtalanságai nyomán újra éledő - bár a hatalom által elfojtani igyekezett - revizionista hangulatot próbálta felhasználni a hallgatóság maga mellé állítására, azzal, hogy a trianoni igazságtalanságokra hivatkozott a háborúba való belépés okaként. Rákosi Mátyás egy alkalommal jelent meg a tárgyaláson, ahol érzékelte a vádlott intellektuális fölényét és az általa szítani kívánt Trianon-ellenes hangulatot. Este gépkocsit küldött Major Ákoshoz, és figyelmeztette, hogy ne vitatkozzon Bárdossyval, hanem rövid kérdésekre rövid válaszokat követeljen, ezek hiányában vonja meg tőle a szót.
Védelme nem érvelt a nullum crimen sine lege kifogással, tehát azzal, hogy elkövetésük idején az általa elkövetett cselekmények nem minősültek bűncselekménynek; hivatkozott ugyanakkor a rebus sic stantibus elvére, vagyis arra, hogy az elkövetett cselekményeket azon körülmények között kell értékelni, amikor és ahol azokat elkövette. A még hatályos 1848: III. tc. alapján vitatta a népbíróság hatáskörét, hiszen szerinte volt miniszterelnök felett csak e célra felállított parlamenti különbíróság ítélkezhetett. A másodfokú tárgyaláson védője semmisségi panaszt nyújtott be arra hivatkozva, hogy a tanácsvezető bíró, Majos Ákos nem rendelkezett az ún. egységes bírói és ügyvédi képesítéssel.
Kötél általi halálra ítélték,
az ítéletet a Nemzeti Főtanács kegyelemből golyó általi halálra
módosította. Az ítéletet 1946. január 10 - én végrehajtották a
Markó utcai fegyház udvarán.
A népbíróságokon háborús bűnökkel vádoltak közül az ő szerepe és felelőssége osztotta meg leginkább a magyar közvéleményt.
Bárdossy személyéről és tetteiről kivégzése óta folyik a vita. Egyesek, többek közt Schmidt Mária történész ugyanis az 1945 utáni első kirakatper áldozatát látják benne. A MIÉP 2001-ben a Legőbb Ügyészségnél perújítási eljárást kezdeményezett ügyében.
Rendkívül tehetséges, művelt ember volt, jelentős társadalomtudományi képzettséggel és külföldi tapasztalatokkal rendelkezett.
Mindezek után szörnyű és mélységesen felháborító, hogy sehol sincs szobra az országban.







